Műveim

Egy állat mese,

avagy Hörcsög Hubert nagy kalandja

Egyszer volt hol nem volt, az ember látóterén túl, de a felfogóképességen még innen élt egy kicsiny hörcsögcsalád. Papahörcsög, mamahörcsög és a kis Hubert. Nagyon boldog család voltak. Hubertnek csodálatos gyerekkora volt. Négy kicsi testvérét elvitte a tél, így a szülők csak vele játszottak, foglalkoztak. A sok gondoskodásnak, etetésnek hála megerősödött és nagyon okos lett.
A fél éves (ami hörcsögévben tizenhat) Hubert egyik nap apukájával sétált az erdőszélen, amikor hirtelen előugrott a csúnya, vörös róka és felfalta a papát. Egyetlen falásra lenyelte. A kicsi Hubert éktelen haragra gerjedt, és szőre szakadtáig rohanva hazament. Heves mozdulattal belökte az ajtót:
- Anya! Adj nekem hamuban sült ebihalat, meg makkszörpöt! Elindulok a nagyvilágba bosszút állni.
- Mi történt kisfiam?
- A róka kiugrott a bozótból és megette aput.
- Ja…! Hova akarsz világgá menni? A róka alig száz méterre lakik, az erdőben.
- Tudom, de éhes, meg szomjas vagyok!- nyafogott Hubert.
Anyja elé tett egy tál mákos füvet egy pohár csalánlével, aztán kipaterolta az udvarra. Ott Hubert keresett egy lándzsának való husángot (fél hurkapálca), kihegyezte, majd útnak indult.
Ment, mendegélt, és közben magasröptű beszélgetést folytatott magával:
- Biztos legyőzöm azt a pipogyát. Nincs esélye!
Pár perccel később:
- Mi van, ha mégsem? Ha például hozza a húszfős családját, én meg tizenkilenc után elfáradok. Áh, huszonöttel is elbírok.
Majd:
- Talán az egész erdő mellé áll? Végül is mindenki kedveli. Akkor leverem az egész erdőt!- mondta az ifjú harcos, és szorosabban markolta a fegyverét.
Mire elérte a róka odúját, annyira felszívta magát, hogy rögtön felordított:
- Rohadj meg róka! Akkor is kinyomom a szemedet!
Habzó szájjal betörte az ajtót, de senki sem volt odabent. Feldúlta az egész lakást, mégsem talált egy lelket sem. Vérgőzös tekintettel nyomult be a pincébe…, ahol édesapja és a róka nagyban pókerezett a nyúl, a pocok, valamint a menyét társaságában. Ahogy belépett, a papahörcsög a nyúlhoz fordult:
- Mondtam, hogy eljön!
- Igen, mondtad- válaszolt kelletlenül a nyúl, és átadott egy zacskó búzamagot.
- Jól van fiam, haza mehetsz- mondta Hubertnek az apja, aztán újra a kártya felé fordult a figyelme.
Hubert még állt ott pár percig zavarodott képpel, majd elindult haza. Talán azóta sem ért semmit.