Elég volt!
Azt hiszed, büntetlenül teheted,
Ártatlanul végezheted
Mind e szörnyűséget egy emberrel?
Gondolod, nincs más megoldás?
Micsoda esetlen melléfogás!
Bár, hibának egész pofás.
Nincs bűntudatod, se gondod-bajod.
Pont én vagyok választottad?!
Szerinted öröm, hogy mocskos lábad
Érző lényben lassan szárad?
Tapostál már engem épp eleget,
De most aztán tényleg vége!
Kihűlt testemről karmod lefejtve,
Fejest ugrom a sötétbe.
Az idő örvénye csakis rám vár.
Nem tétovázhatok, teszem, mit kell.
Zuhanok, keringek emelt fővel,
Csakhogy nincs vége még ezzel!
Jéghideg dárdád szívembe fúrod,
Így próbálsz meg visszahúzni.
Ily szörnyen kegyetlen hogy bírsz lenni?
Szépséged látja mindenki,
Ám erre te keményen rácáfolsz!
Szívtelen és szenvtelen vagy.
Itt van hát szívem, mi hullni nem hagy,
Neked adom, kezedhez fagy.
Nincs már rá semmi, de semmi szükség.
Odaát könnyebb nélküle.
Itt vagyok hát, fájdalommal telve.
Lázadtam, nyertem, most vége.
Az ölelő semmiben azt mondom:
Gyilkos szerető vagy, élet.
Utolsó kommentek