Felhők az égen

Nézd, mint szállnak oly amorful, vidáman.
Megpihennek néha, néznek gondtalan,
indulnak újra, új élmények fele,
szép szemük örömkönnyekkel van tele.

Napfürdőznek, míg süt rájuk melegen,
csillagfényre néznek szép nyáréjeken.
Szél éri fátylukat, dorombolnak rá,
tovalibegnek, ők se tudják hová.

Velük szállok én, te is velem vagy,
együtt szeljük az ég óceánját.
A rontó gond bennünket végleg elhagy.

Legyünk boldogok, vár ránk a sok hegyhát,
Erdők, mezők, miket föl sem fog az agy.
Elszáll, de megmarad alant a világ.