Az utolsó nap

Eljött a nyár, szép az élet,
rabból szabad diáknép.
Öröm nézni e szép véget,
hiszen ez év véget ért.
Boldog minden istenadta,
lekerült a hátizsákja,
felkapta a nyúlcipőt,
megkezdte a hajcihőt.

És mi mégis táskát hordunk,
mert még nem tűnhetünk el,
hát kezünkbe régi tollunk,
s tegyük azt, mit tenni kell!
Írjunk úgy, ahogy szeretnénk!
Ilyenkor mitől is félnénk?
Kiáltsuk társak most már,
hogy éljen a szabad nyár!

Mégis, hiába a gyönyör,
haj, én szomorú vagyok,
mert feloszlik a csodás kör,
hol sok emléket hagyok,
hol az ember boldog lehet,
hol bárki cimborát lelhet.
Nyáron velem nem lesztek
barátim, ég veletek!